Röviden és tömören összefoglalva, vegyes tapasztalataim vannak az elmúlt (hó)napokból..:D Ahogy a jelenlegi agyi állapotomat tükrözi a cím, úgy az imént említett tapasztalatokat majd közvetíti a szöveg… Ha lesz agyi erőm értelmesre megírni… :’D
Tehát csapjunk abba a bizonyos lecsóba.
Ahogy azt már többször is írtam, nem kenyerem a visszatekintés írás, szóval ezt most sem teszem. Tehát egyből in medias res, vágjunk is a közepébe, azaz a mai napomba…
Ami…
Siralmas volt.. XD
Reggel keltem, ahogy szoktam… Vagyis csak keltem volna, ám mégsem jött össze a dolog, mert úgy döntöttem, mivel nincs első órám, ráérek. Szóval visszafeküdtem még fél órára… :D Aztán mikor végül kimásztam az ágyból, volt kemény negyed órám indulásig, szóval szomorúan konstatáltam, hogy Leont megint nem tudom felvenni… :’D Jajh apropóóó…
Leon dessz:
Kép kicsi, beállás szar, de akik elég szerencsések, azok láthatják majd élőben is =)
Szóval Leon lenne az én előszülinapi ajándékom… egy hónappal előbb:D:D Olyanszép *örömköd*
Nah szóval.. Kis kitérő után a drágaságom felé, vissza is térek a témához, amiii.. Jah igen, a mai nap.. :D
Tehát bemásztam a suliba busszal, megjegyzem, utálok buszozni, és reggel, pechemre, volt szerencsém a volt ofőmet látni a Stopiban… Smink nélkül… o_O Olyan bőrhibák vannak az arcán, mint a grand-canyon… Jah persze, köhög a bolha. *utal saját pofázmány* Beértem a suliba, Chibi azzal indított, hogy a nyakamba vetette magát… o_O Én naiv, egy pillanatig azt hittem, hogy mégis elengedték NSre, de persze ez hiú ábrándnak bizonyult pár pillanattal később, mikor megkérdeztem, hogy minek örül annyira, és az volt a felelet, hogy “neked”… :D Persze örültem én ennek is, de azért az NS… :’D
Az órák nemigen érdemelnek említést, semmi nem történt, vagy legalábbis nem észleltem, mert az idő 90%-ában valahol álom és ébrenlét határvonalán balettoztam.. :D annyi maradt meg, az is csak azért, mert az ofő még irodalom elején közölte, hogy “Ő nagyon csalódott az osztályban, és ne várjuk el ezentúl, hogy kiálljon az osztály érdekeiért.” Mi meg néztünk mintha UFOt látnánk, hogy “Mooost ezt miért is? o_O”
Ezután volt egy angolunk még, utolsó szenvedés gyanánt, amin szituációt kellett alkotunk párokban. A feladat egy party megszervezése volt az osztálynak, és angliai barátoknak….Ekkor szöget ütött a fejembe, visszagondolva az eddigi hasonló feladatokra, hogy… Mégis MI A RÁKÉRT kell minden nyamvadt partyra, találkozóra, stb.-re angliaiakat hívni minden kicseszett szituációban?! És ha ez még nem lenne elég, természetesen angliai diákoknak kell fiktív levelet írni, valamint angol nyári munkára kell jelentkezni… Dee én ügyes voltam.. Még az angliai nyári munka jelentkezőlevélbe is beleszőttem a Gazetto-t:D:D Mondván, ők lépnek fel a fesztiválon, ahová kisegítőnek mennék.. XD
Szóval mivel már nagyon untam az egész partyszervezést, csak ráfeküdtem a könyvemre punnyadni… Aztán csak fekszem.. és fekszem.. Majd valamely távoli és ismeretlen késztetés hatására benyögöm Chibinek: “Pinaszagú a könyvem” Lehet leírni az agyi jellemzőimet, lehordani a sárga földig az intelligenciámat, de mentségemre szóljon, hogy ma már NAGYON péntek volt.. :’D /Közérdekű közl.: A könyvemet csak tanulási célra semmilyen célra nem használom. A szag eredete ismeretlen./
Az english lesson végeztével, mint kalitkából szabadult papagájok, /a kék-zöld-fekete, meg a rózsaszín-liláskék-szőke/ kiröppentünk a Játszótérre, mondván, milyen jó idő van, és milyen rég voltunk kint. *ovis pova* Szóval hintáztunk… Meg ugráltam ki a hintából *____* meg gyertyáztam a hintán… Vicces volt… XD De az a fél óra, amink volt, nem volt valami sok, így hát hazahúztunk mindketten… Pontosabban én még elmentem hátizsákot venni. A kínai előtt, mikor belegyömöszöltem az újonnan beszerzett táskába a cuccom, jótt egy anyuka, két olyan 3-4 éves forma kislánnyal. Ilyet szól a nagyobbik az anyukájának, próbálva úgy, hogy ne halljam: “Anya… Nézd, milyen zöld a néni haja… És fekete is…” WTF?????? NÉNI???? *dead*
Aztán hazamásztam, a buszúton csak Mao hangja tartotta bennem a lelket, meg az éberséget… Aztán hazaértem és azóta itthon vagyok… /értelmes mondat/
És gépezek, valamint gondolkodom azon, hogy milyen egy fura szerzet vagyok én…
Itt ülök… MSNezek 2,5 emberrel /a 3.-kal nem valami pörgős a társalgás/ blogot írok, zenét hallgatok, valamint épp animét nézni készülök… És unatkozom… o_O
Jah és ezen felül még elegem is van… Hogy miből? Abból, hogy mindenem tönkremegy… :/ A hátizsákom javíthatatlanul elszakadt, a telefonom bemondta az unalmast, Kuromeru baszakszik, a hajam pedig már határozottan ZÖLD, a kék helyett… ééés nem mellesleg… Az az egyik legbosszantóbb, ami alapján most blogolok is, mert úgy döntöttem, ezt a felettébb fontos információt meg kell osszam a nyilvánossággal… /XD/ Az, hogy tele-van-a-tököm-a-kampánnyal! Elegem van belőle, hogy jövök haza a buszon, és – jobb esetben – minden második, rosszabb esetben minden nyamvadt villanyoszlopon ott bámul rám valamelyik politikus a bárgyú bájmosolyával, meg a hülye jelmondatukkal. nem beszélve a rohadtnagy óriásplakátokról, amiket a vonatúton bámulhatok, ahogyan az arcomba ordítják a feltűnő feliratok, hogy “ITT AZ IDŐ!” vagy épp “ AZ MSZP A VÁLASZTÁS!”… Nem vagyok még 18, nem veszem ki a részem az élet politikai vonatkozásából, de könyörgöm… Állandóan terrorizálják a vizuális érzékeimet… o_O Jah és még itt vannak a kis szórólapok és programfüzetecskék, amiket a napi reklámújságot lapozgatva találok.Jah, meg a középületekben. Bröööeee…
Nah jó, ennyi volta mára, és igen, tudom, hogy hosszú ideje nem írta, de olyannyira képtelen voltam írni/fogalmazni/alkotni, hogy csoda, hogy ez a bejegyzés most megszületett.
U.i.: El kéne mennem fodrászhoz, le van nőve a hajam.
U.i. 2.: Vennem kéne egy fekete csőgatyát. Idegesít, hogy a rendes farmer kibuggyosodik Leon szára fölött, a térdem alatt.
U.i. 3.: Rei-ikszdé: X||D
U.i. 4.: Oké, oké… befejeztem… *szussz*
