Eltelt egy újabb év. Most lehet, hogy nem illesztek be képeket, csak megosztanék néhány gondolatot. Sok változást hozott nekem 2011.
Egy új fejezet kezdődött, de sokszor megremegett a toll a kezemben. Azonban hiszem, hogy az estek többségében jó döntéseket hoztam, még akkor is, ha néha szenvedtem miattuk, vagy elfogtak a kétségek.
Az egyetemi élet kemény. Sok benne a szórakozás, látszólag sok a szabad idő… De ez téves. A saját káromon vagyok kénytelen újra és újra felfedezni, hogy nem jól csinálom. Nem jól osztom be az időm, és egy teljesen új életritmust, tanulási módszert kíván meg az egész. Most arra hajtok, hogy talpon maradjak. Hogy átmenjek a vizsgáimon, szinte az hidegen hagy, hogy milyen jeggyel. Ez az első félév a túlélésé. Nem teszek ígéreteket, és fogadalmakat, egyszerűen csak bízom benne, hogy rá fogok jönni, hogy kell ezt helyesen csinálni.
Azonban a nehézségek mögött rengeteg pozitívum van. Új közeg, mozgalmasabb mindennapok, új barátok és tapasztalatok. Már ennek a négy hónapnak is rengeteget köszönhetek, és még mennyi van hátra! Motivációban nincs hiány, és ez a lényeg :)
2011 az élmények éve volt. Negatív, és pozitív értelemben egyaránt. Voltak fenomenális koncertek: –OZ-, Girugämesh és Dir en grey, ezekkel együtt persze kint alvások, avagy hajnali kitáborozások, zászlókészítések, meg hát ugye ellenségeskedések is. Csak a szokásos menetrend. Furcsamód, van olyan koncert, aminek az emléke elhalványul, pedig a zenészek a maximumon nyújtották. Nem tehetek róla, de azt hiszem, valahogy akkor, és ott nem volt meg a hangulat, vagy az az érzelmi kötődés, amit már megszoktam.
Voltak bulik, nem is kevés, bár néha hiányos volt a csapat, sőt, olyan is volt, amire egyedül mentem el. Nos az egy külön érdekes este volt az életemben, ami későbbi döntéseimhez is hozzájárult. Azonban egyszer sem jöttem úgy haza, hogy rosszul éreztem volna magam, pedig aztán idén már NG-re is el-ellátogattam, és meglepő módon, egészen jól el lehet táncolgatni popzenére :P
Conokat és animés rendezvényeket idén nem nagyon látogattunk, legalábbis be nem mentünk, maximum kint ücsörögtünk, jegyvásárlás nélkül. Ugyan készen lett a cosplayem, de végül viselni csak idén fogom :)
Több “Egyszer az életben” alkalom is az elmúlt évben jött el, ilyen volt például az egyetemi gólyatábor, amitől amennyire tartottam, annyira tetszett. :D A hallott rémhírek ellenére, miszerint unalmas lesz, szuperül éreztem magam, bár gyanítom, ez jórészt a társaságnak köszönhető, mivel a piaárak tényleg horribilisek voltak, a játékokban pedig nem vettem részt, mivel a 90%-ban sört kellett inni XD
Megvolt az első külföldön eltöltött családi nyaralásunk is. Horvátországba, a Rab-szigetre mentünk, egy hetet voltunk ott. Nekem nagyon tetszett, csak egy kicsit egyedül éreztem magam. Persze, mint minden családi esemény, ez se telhetett el veszekedés nélkül, de attól függetlenül jó volt. Életemben először láttam tengert, és azért valljuk be, van annak egy varázsa, hogy a 6-7 méter mély vízben pancsolok, és látom a tengerfenéken lévő tengeri uborkákat, meg úszkáló halakat, a kristálytiszta vízben. Gyűjtöttünk kagylókat és egy ízben találtam egy egészen furcsa kis élőlényt a lábammal a homokban áskálódva. Akkor volt, mint egy nagyobbacska dió, piszkosfehér volt, és pici, puha tüskék borították be mindenét, csak a “hasát” nem. Hasonlított egy sünire, de biztos nem tengeri sün volt :D Mindenesetre elkezdett mászkálni a kezemen XD Aranyos volt :D
Aztán ott volt még a gólyabál is, ami életem első olyan rendezvénye volt, ahová ki kellett öltözni, mármint úgy, hogy koktélruhában mentem :D És jól éreztem magam, még úgy is, hogy egész éjjel magassarkú volt rajtam XD Talán gyakrabban fogok ezentúl a nememnek megfelelően kinézni :D
Ezen kívül a közelmúltban, hála Nővéreméknek, eljutottam Meguval a jinani akrobatacsoport műsorára, a Fővárosi Nagycirkuszba. (Jinan az a kínai város, ahol Shizu épp külföldi tanulmányokat folytat) Az előadás gyönyörű volt, mintha az egész egy röpke két órás életre kelt mese lett volna. Igazán szép emlék marad :)
Erről a szekcióról ennyit, mert a többi nem jut eszembe elég részletesen, avagy nem akarom leírni, mert csak rám tartozik^^
A szokásaim is megváltoztak. Kikapcsolódás gyanánt gyakran elmegyek teázni, legtöbbször Petivel, meg néhány emberrel, de a társaság változó^^ Egyik alkalommal megkóstoltunk a Nem finom-kicsit finom-finom sütiket az Altair teaházban… Nos, nem árulom el a titkukat, mindenki tegyen egy próbát maga, akit érdekel, de egyet azért elmondok: mi mindhármat megettük ;D
Egyre inkább felfedeztem Pestet, ami azért nem egy rossz dolog, habár az egyik kedvenc tevékenység továbbra is a Nagykörúton való sétálgatás :D A nagy csapatalálkozók híján a West End tetőkertjét már szinte alig látogattam, viszont annál több időt töltöttem a Duna Plazában, azonban egy egészen más társasággal :P
És lám, csak elérkeztem odáig, hogy az emberi kapcsolataimban történt változásokról is írjak.. Direkt akartam ezt a végére hagyni, mert… mert nem is tudom, miért :D Mint azt fentebb írtam, sok új ismeretséget kötöttem, hála az új közegnek. És mondhatni, az egyetemnek köszönhetem azt is, hogy sok ismerősöm a Fővárosba költözött, avagy itt tölti az ideje nagy részét, kollégiumban, és ez megkönnyíti a kapcsolattartást, aminek nagyon örülök. Végre egy egyetemre járunk Meguval, igaz, azért olyan sokat nem tudunk találkozni, mint ahogy azt eleinte reméltem, de már ez is nagyon boldoggá tesz. Nikivel pedig még a középsulis időknél is többet vagyok együtt, ami újfent egy jó dolog. ^^
Előfordulnak persze negatívumok is, amiket részben én akartam, hogy így alakuljanak, részben pedig a másik fél.
Úgy tűnik, nem telik el úgy évem, hogy ne kelljen lemondanom valakiről, aki fontos számomra. Idén kettő is akadt.
Az egyik történet nagyon egyszerű: szimplán csak eltávolodtunk egymástól, és szinte már olyan, mintha nem is ismernénk a másikat. Változtunk és ezt a kapcsolatunk nem bírta ki. Csendesen, fokozatosan lettünk jó barátokból ritkán beszélő, kissé távolságtartó ismerősök.
A másik sztori azonban bonyolultabb. Hazugságokkal, és cselszövésekkel tarkított, amelyre egy egész bejegyzés is kevés lenne, hogy leírja az ember. Nem is akarom ezt megtenni. Ugyan, még mindig azt gondolom néha, hogy valójában én ástam alá az egész kapcsolatot azzal a beszélgetéssel anno a WestEnd tetején, de ezt nem állíthatom biztosan. Nem mentek jól a dolgok már hosszú ideje, és meddő próbálkozás volt bármi, amit tettem/tettünk, hogy helyrehozzuk. Igaz, novemberben még azt írtam, hogy nem adtam fel, de nem sokkal az után történt valami, ami miatt kénytelen voltam belátni, hogy reménytelen a dolog. Semmi nem lehet olyan, mint régen. Nem akartam belefolyni a magyarázkodásba, így a könnyebb utat választottam, legalábbis azt gondoltam. Még anyuék is azt mondták, hogy így a helyes, és valahol belül talán én is tudom. Viszont túlzás lenne, ha azt mondanám, hogy nincsenek benne kétségek, hiszen még azzal a döntéssel kapcsolatban is vívódom néha, amit másfél évvel ezelőtt hoztam, egy akkori barátnőmet illetően.
Idén nem akarok búcsúzni senkitől. Nem akarom, hogy egyetlen barátságom is ennyire megromoljon, nem akarok halálra ítélni egy születésekor életerős kapcsolatot sem.
Meglátjuk, mire megyek ezzel az elhatározással.
Összességében, a hullámvölgyekből sikeresen kilábaltam, sőt, már a gödröt is betemettem, valamelyest megerősödtem, abban az értelemben, hogy már nem veszek magamra minden hülyeséget, és tisztában vagyok vele, hogy mi az én hibám, és mi az, amiért nem csak én vagyok a felelős. Épp ezért egyre kevésbé van rám hatással, ha valaki arra utazik, hogy majd én bocsánatot kérek, és majd én érzem magam bűnösnek a köztünk történt rossz dolgok miatt. Ezen már túlléptem, szerintem, és a környezetem nagy része szerint elég reálisan szemlélem magam és a céljaimat ahhoz, hogy a 2012-es évem még eredményesebb legyen, mint a tavalyi.
Így utoljára azért még be kell szúrnom egy kis aktualitást is, elvégre szót kell ejtenem a szilveszterről, amit ismét Meguéknál töltöttünk, bár most kevesebben. A tavalyi szilveszteri koccintásnál mind azt mondtuk, “Jövőre ugyanitt, ugyanígy”. Nos, úgy tűnik, voltak, akik akkor nem gondolták komolyan. Remekül szórakoztunk idén, megtartottuk a szokásos utó-karácsonyi ajándékozást, DDR-eztünk kifulladásig, és a hagyományokhoz hűen, megnéztük az RCE-t, ahogyan azt tesszük minden szilveszterkor, már harmadik éve :D Tisztára boldog voltam, mikor egy-egy mondatot, szövegrészletet megértettem, amit Ruki énekelt, vagy épp magyarázott :D Megfejtettük, hogy mik is a titokzatos angol részek a dalszövegekben, ez megint csak okot adott egy sor röhögésre :D Volt tűzijáték, némi maradék abszint, sok sok süti, lampionok, fotózkodás lila parókában,
és sok, rengeteg nevetés. ^^
Ha egy év múlva szilveszterkor nem is, de remélem, még sok sok ilyen alkalmunk lesz :)
És lám, nem tudom megállni, hogy ne pakoljak be néhány képet, de csak azért, mert néha azok beszédesebbek a szavaknál :D
És akkor már legyen időrendben, mert miért ne XD
Tehát volt nekünk egy –OZ- koncertünk, Január 23.-án :) 
Te jó ég, erről egy rakás képet tudnék beszúrni :D:D
Aztán márciusban egy Girugämesh^^ 
Ez itt a kintalvós bagázs XD
A középsulis szerenádozás is jó móka volt :) 
Volt egy bolondballagás, amin Megu Uruha cosplayében volt szerencsém megjelenni :D 
Le is érettségiztünk 
Aztán előttünk a nyári szünet, meg a nyaralás :) 
Még alig pihentem ki Horvátország fáradalmait, máris Fonyódon találtam magam^^ 
Nyáron, NS-ek híján eljárogattunk NG-re 
Aztán eljött a Dir en grey koncert napja is :) 
És a felejthetetlen gólyatábor, a Féleszemű hupikék törpikékkel :D 
A gólyabál *-* 
Karácsony után ismét voltam Fonyódon, egy stúdiófelvétel készítésének lehettem tanúja. Hát, mit ne mondjak, fárasztó egy dolog, de valahogy mégsem sikerült egyszer sem időben elaludnunk :D 
És ha már külön bekezdést kapott fentebb, hát itt van néhány szilveszteri kép :) 
Ezek között pedig... Valahogy elteltek a napok :)
Na, ennyit arról, hogy talán most nem rakok be képeket… Hát szép XD De talán így tudtam a legjobban összefoglalni ezt az évet, így… harmadika este XD Nem mondom, hogy idén többet fogok blogolni, mert most is tanulnom kéne a holnap utáni vizsgámra.. De majd meglátjuk^^
Ezúton is boldog új évet mindenkinek :)
