Tömör és velős

A rohadás essen abba a buzi pesti tömegközlekedésbe!!! Faszomkivan. 

Mazu megy a sikátorban… És Case… XD

A cím lenni személyes poén, hármunkon kívül gyanítom nem akad ember, aki érti.. De majd kitérek rá..XD

Szóval volt egyszer egy NS 19… Meg egy azt megelőző FBdélután a WestEnd tetején, és a nyugatinál lévő mekiben… Jah meg a Yuk előtt... De az már este volt.:D
Mindenesetre, kezdjük az elején, ott, hogy délelőtt sikeresen elaludtam. Kilenckor akartam kelni, erre sikerül kimásznom az ágyból fél 11kor.. :’D Lényeg a lényeg, kivetett a jő öreg fekvőalkalmatosság, szal mit volt mit tenni, kivisítottam anyunak a kert végébe, hogy: “Anyuuuu~ festjük a hajammmm?” Egy rövid “aha” után, úgy fél óra múlva kész is voltam, aztán go zuhany, hajszárítás, és csodák csodájára megint alig maradt időm… Kezdem megszokni, hogy akárhogy is tervezem, hogy korábban összeszedem magam, hogy legyen időm, teszem azt normálisan sminkelni, sosem jön össze… Bár azért a sminkemmel most meg voltam elégedve, miután megcsináltam úgy, hogy Niki közben végignézte webcamban, mert megmutattam neki, milyen szép színe lett a hajamnak, erre közölte, hogy ha sminkelek, nézni akarja.. XD
Szóval a hajam, ami szvsz amióta kéklek, most sikerült a legszebb színűre.. *__* /most csináltam a képet, a fekete-lenövést meg nem nézni/

 

Visszatérve a témához, végülis összekészültem akkora amikorra akartam, el is indultam, vagyis elindultunk, mert apuék úgyis mentek pestre, szóval engem meg kidobtak a vasútállomáson… Törökbálinton.. :P Gondoltam, meglepem Megut.. :D Hát asszem az összejött, mert elég érdekes feje volt, mikor meglátott… Első reakció: “Háááááát te?!” :D  Aztán kellemesen eldumálgattunk míg beértünk a délibe, ahol Mazu már várt ránk.  Kerestük, hogy merre van az oszttársa, aki be volt ígérve, hogy jön velünk NSre, de aztán beláttuk, hogy őőőt bizony hiába keressük.:D Ellenben mikor megindultunk 3an, így megfordult a fejemben, hogy brutálisan nézhetünk ki egymás mellett… Mazu – Vörös-fekete haj, acélbetétes, Megu –Szőke-fekete haj, acélbetétes, Én – Kék-fekete haj, acélbetétes. Így szeltük át a délit, a moszkvát, az oktogont, aztán be a meidóba, megvesz conjegy, megjegyzem, az a hely elképesztően  király. *__* Aztán visszafelé gyalogoltunk,, míg végül felmásztunk a tetőkertre a WestEndben… Jah nem.. Lift vitt.
.. És csak aztán másztunk. Lépcsőt. XD Mert sikerült olyan liftet kifogni, ami nem megy fel a kertbe.. XD
Odafent kisajátítottunk egy padot, nem messze három külföldinek tűnő pasastól, akik aprópénz dobáltak és pöcköltek a fűben. Sokáig néztem, hogy vajon mi lehet az értelme, de nem tudtam rájönni. Aztán amikor az egyiknek majd’ combközépig lecsúszott a gatyája guggolás közben, na akkor mondtam azt, hogy elég, én nem ücsörgök többet, és keltem fel a padról, hátat fordítva nekik, és a megfejthetetlen játékuknak, amit megjegyzem, hangos óbégatással kísértek. :D
Egy ponton Mazu megkapta az ominózus SMS-t, melyben az oszttársa közölte, hogy “bocsi, mégsem jön össze, hogy menjek”, erre Megu felhördült, hogy milyen gyáva, beszari, és nagy hevességében rábökött Mazu vadonatúj telefonjára, név szerint Akira-kunra, hogy “Ez tud hangot küldeni?!” Az volt az egyik, azon cseppet sem ritka pár perces alkalmak közül, amikor csak röhögtünk, és röhögtünk… és még mindig röhögtünk… Nem tudtuk abbahagyni. :D Igaz, előtte megalapozta a hangulatot Mazu “bankó” beszólása…XD
Jól elücsörögtünk, vagy épp álldogáltunk ott fent, cirka két órát kb, vagy nem is tudom, eközben több olyan eset is volt, hogy az üvegtető mögül gyanútlanul kilépő emberek ill. fiatalok nem mertek a mi járdánkon elmenni, inkább mentek a távolabbin.. XD Végül mi is  meguntuk a fent csövezést, sikerült közben elüldözni a környezetünkben eleinte jelen levő emberek nagy részét, szal mint akik jól végezték dolgukat, leléptünk a mekibe.. :D Jah de előtte még elkészült ez a pikcs, Mazu Akira-kunja jóvoltából:

Hát nem sooooookkal jobban néz ki acélbetétesekkel, mint Konzerv tornacsukákkal?XD
Ha már lábbelik:
Mazu: Nekem van egy csukám, ami három helyen beszél… /megj: el van szakadva/
Megu & Sanshi: Heee?
Mazu: Hát a talpán, az orrán meg a belső oldalán is beszél…
Sanshi: És mit mond? *röhög*
Megu: *félhangosan* Hogy büdös a lábad…
*Megu & Sanshi nyerít, majd ezt közlik Mazuval is, mire ő is nyerít*

Nah szóóóval, a mekiben… Leültünk az emeletre, szemben a lépcsővel, így már szerencsétlen felfelé jövők is velünk szembesültek először.XD Ittunk egy-egy - már jól megszokott - bécsi kávét, és mivel Mazu a múltkor nem pörgött be tőle túlzottan, a beígértekhez képest, most annál nagyobb volt a meglepetés, hogy olyan állatságokat vágtunk le, mint még soha. Gyanítom, ha valamelyikünk akkor benyögte volna hogy “zsiráf”, az asztal alatt kötünk ki mindhárman, és fetrengünk a röhögéstől… XD Mazura rájött a csikizőgörcs, meg bakancsfájtoltunk, és Megu dobálózott egy KVtejszínes kis szarral, amibe beletömte mind a 9 cukor papírját, amit mi Mazuval a KVnkba borogattunk..XD Ééés rajzoltunk egymás ujjaira szmájlikat szemhéjtussal… XD Mazu kapott egy mérges szmájlit és egy Rei-ikszdét / X||D/, Megu egy macskaszájú Uruhát, én meg valamit, ami Aoinak indult, aztán nemtom mi lett belőle…:D Szóval kaptam helyette a csuklómra egy Aoi feliratot, amit Megu dupla ecsettel pingált föl…XD  A nagy kreatívkodás hevében már-már egymásnak estünk a szehéjtusokkal, igyekezvén minél több fekete pacát kreálni a másikra… XD Érdekes látvány lehetett egy külső szemlélő számára..XD
Volt néhány kussban eltöltött pár perc, amit rendre megszakított valamelyikünk egy felröhögéssel, hogy: “bazki, már megint kussolunk” XD Közben Megu kapott infót az öccsétől, hogy sikeresen 3.ok lettek az országos röpibajnokságon… Ezzel nem is lett volna baj, na de 3ból?! XD No mindegy…:D Aztán megszivatott minket a wécésnéni, merthogy csak blokkal, vagy FEJENKÉNT 100 ftért lehetett elmenni klotyóra… bazd… még jó, hogy legutóbb csak 50 volt… –.-“ Jah meg kiröhögtük az egyik mekis srácot,  hogy akárhányszor elment a mellettünk lévő asztal mellett, mindig letörölte..XD Volt egy anyuka, aki jött a kisfiával föl a lépcsőn. Kisfiú így megáll, néz minket… Szól neki az anyja, hogy menjen már tovább, ne álljon ott egyhelyben.  Kisfiú ránk néz még egyszer, elfordul, megy az anyjához, és közben elkezd sírni… Hát ez szép.. Megsirattuk szegényt. XD Egy idő után már annyira szétröhögtük magunkat, hogy Mazu ilyet szól: “már mindenem fáj a röhögéstől. A nyakam kész van, a hátam kész van, még a  nyelvem is kész van…”
Megu rám néz: “Case van?”
Mazu csak serényen fujjolni kezdett, hogy a nyelve, az nem Case, meg semmi egyebe sem,  de aztán már beszélni sem tudtunk a röhögéstől… XD
Meguval számolgattuk a 109es buszokat, amik elmentem a meki előtt, míg mi bent ücsörögtünk, asszem 8nál hagytuk abba, no meg nem sokkal indulás előtt kiszúrtam egy emberforma lényt odakint, akinek egy köteg sárga, héliumos lufi volt a kezében. Közöltem, hogy nekem KELL egy. De csak mert az lulz.XD
Végül röpke négy óra csövelés után otthagytuk a MC cafét, és még a buszmegben sem kellett olyan sokat várni, mint legutóbb… Mert ugye “egy perc és jön a busz” XD

Odafelé elmeséltem Meguéknak, hogy hogy tévedtünk el nővéremmel ott a yuk környékén, mikor moziba mentünk… Vicces volt, mert minden 3. utcánál felszólaltam, hogy: “itt is jártunk” XD A tett színhelyére a szokottnál is korábban érkeztünk, szal cirka háromnegyed órát fagytunk ott, a kék kapu előtt… XD Közben volt szerencsénk szemrevételezni a redhell vendégeit, akik meglepően nagy mennyiségben érkeztek acélosokban… Sőőőőt, néhány megtermett securitys emberkén is az volt… Mondtuk is, hogy ehhez a bagázshoz már az kell. Meguval majd’ szétfagytunk, mire Mazu nagy gavallér módján felajánlotta, hogy odaadja a pulcsiját valamelyikünknek, nem győztük visszautasítani, hogy neeem, nem kell.. :D Azért köszi Mazu^^ Nem is tudom már, minek az apropóján, de végül itt született meg az az ominózus mondat, amiről a blogom a címét kapta, miszerint, visszaemlékezve a mekiben megejtett “mindenem kész van” beszólásra, Megu benyögte, hogy: “Mazu megy a sikátorban… És Case” Utalván, a yuk elhelyezkedésére, a Fényes Adolf sötét utcájára, ahol az egyik világító táblán egy döglött pók képe díszeleg.. XD Mazunak viszont ettől a mondattól sürgősen el kellett vonulnia, újraindítani a rendszerét, mert ezt már nem bírta a kocka agya:D /Amúgy rohadtul idegesít, hogy tudom, hogy egy rakás dolgot kihagyok, amin akkor olyan jókat röhögtünk, de most nem emlékszem rájuk :’D/
Mögöttünk egy kiscsávó, néztem kb 14-15nek, épp azt ecsetelte, hogy amikor beütött ez a H1N1 láz, mindenki maszkban járt, és ő ezt tökre utálta, merthogy az orvosi maszk az a VK egyik jelképe, és hogy ez mennyire tucat volt már… Aszittem, ott halok be a röhögéstől. Kissé idegölő, hogy az ilyen 15 éves kis éretlen, eszetlen hülyegyerekek húzzák le a bulikat, okádják szét a wécéket és isszák magukat porig, hogy aztán épphogy el tudjanak mászni a kijáratig, vagy a mosdóig. Szvsz, ez szánalmas, és akkor miattuk terjed el a hír, hogy az összes Nipponbulin mennyire szar a társaság, mert mindenki a sárga földig issza magát, aztán a színvonal meg sehol nincs. És azért ezzel nagymértékben kénytelen vagyok egyetérteni… Botrány, amit leművelnek a kis részeg libák meg fiúk a bulikon. –.-“
Nah de a témához visszatérve, kilenc után nem sokkal engedtek be minket, még néztem is az órát 58-kor, hogy nah mi lesz már, mert hozzáfagyok a betonplacchoz… :D A jegyet most a lépcső előtt kellett megvenni, nem ott, a vörös yuk bejáratánál. Bementünk, már akkor ment a tüc-tüc, szóval a ruhatár rövid meglátogatása után bevetődtünk hátra, a kanapékhoz. Jól elvoltunk, bár a vörösből áthallatszódó live-zene miatt nem hallottuk, hogy megy-e valami érdemleges elöl, úgyhogy csak dumálgattunk, és újfent próbáltuk megfejteni, hogy mi a fene lehet az a fehér cucc, ami mindig ráragad a ruhánkra, és foszforeszkál… :’D /végül a buli közepén Megu kitalálta – cigihamu/ Én szerencsétlen, voltam olyan hülye, hogy beültem kettőjük -Mazu és Megu- közé, szóval viselhettem a következményeket… Lecsikiztek a földre… De úgy, hogy a bal oldalam még 2 napig lila volt utána, Mazu úgy megcsikizett… T_T Nem is beszélve a rekeszizomgörcsről, amit ott, helyben okoztak… X”D Aztán Megu hallott valami ígéretes mjúzikküt, meg nem mondom, mi volt az, így végül elhúztunk táncolni, vagy valami olyasmi… :D  Ezt követően az éjszaka villámsebességgel pörgött, legalábbis így, visszanézve. Az viszont rémlik, hogy bent voltunk a táncteremben, mikor elment mellettünk valaki, hosszú szoknyában és egy eléggé szorosnak tűnő felsőben, hosszú, szőke, loknis hajjal… Ami azt illeti, meg nem mondtam volna, hogy Shizu az, ha nem jön oda, és pöcögteti meg a vállam, majd köszön rám… XD  /Gome Shiz^^”/ Aztán kicsit táncoltuk velük is, majd pihi, és megint tánc:D Ami feltűnt, hogy most, ezen az NSen sokkal többet beszélgettünk, mint általában, Shizuékkal is, meg összehaverkodtunk Chibi Gaaraval is, aki lelkesen mesélt nekünk az AnCafe történetéről, és mélységesen fel volt háborodva, hogy egy AnCafe számot sem ismerek… XD Dehát ilyen az én formám… :D Szóval kisebb-nagyobb megszakításokkal, de felettébb élveztük a zenéket, headbangeltünk sokat, és az sem elhanyagolható tény, hogy kaptunk egy csoooomó csomó GazettE-t *___* Végre sikerült Linda-t kérnem, és megadtuk a módját, A színpadon linda-headbangeltünk Ayu-channal kiegészülve^^ Csúcs volt.
Az egyik nagyon hosszú ücsörgős résznél volt az a szám, ami az előző NSen is volt, meggyőződésem szerint, és nekem nagyon bejön, meg Megunak is, de egyszerűen nem találjuk, hiába néztem az előző tracklistet… Szal lehetne már mostani, mert nekem az a szám KELL! :D
Megu olyan fél négy körül szólt, hogy szte induljunk, mondtam, hogy oké, csak még akkor kérek egy búcsú-számot, mert hát adjuk már meg a módját… :P Szóval a szép bociszemeimmel betámadtam Case-t, hogy adjon le egy 13stairst, mert utána lépünk… Meg is kaptuk, és oltári nagyot tomboltunk rá, a végén, a gyorsuló résznél már a földön kötöttem ki… X”D  No sebaj, nagyon nagyon kellett az oda, a végére, hazafelé egész úton emlegettük is… XD

Összeszedelőzkövén, még megvártuk Mazuékat kint az udvaron, majd könnyes búcsút vettünk tőlük, és elindultunk Meguval a buszmegbe. Lolz volt, mert közöltem, hogy tuti, hogy épp le fogjuk késni a buszt… Éééés igazam lett… XD No mindegy, a lényeg az, hogy fél óra déliben-vonaton-ücsörgés után végül csak hazaértünk, és még érden a buszra sem kellett sokat várni, csak 5 percet. Addig legalább vettünk ropit.. XD Rekordtempóval trappoltunk haza Meguval, majd beborultunk az ágyba, és másnap délig fel sem keltünk. Akkor is úgy éreztem, mintha 6kilós ólomgolyók súlyoznák le a szemhéjaimat… :’D Fölvakartuk magunkat, interjúkat olvastunk, majd egy kis kaja, kiegészülve nővéremékkel, aztán Megunak már mennie is kellett, ámde azért ott volt vigaszként, hogy a ‘holnapután találkozunk” felkiáltással köszönhettünk el. ^^

Az pedig már egy másik történet…:D