Mi a fene van az emberekkel? Oké, ezt a kérdést bármilyen helyzetben feltehetném, de most vegyük a csodás arckönyves megközelítést, alias kommunikáció a Facebook nevű nagy kék szörny segítségével.
Régen, valamikor az ősidőkben volt nekünk egy MSN-ünk, avagy Windows live messenger. Használtuk is, több száz (ha nem ezer) oldalnyi naplózott beszélgetés bújik meg az én gépemen is, de aztán annak is leáldozott a kora, végül bekebelezte illetve felváltotta ugyebár a Skype, amit jelenleg vajmi kevesen használnak… Ám eközben felvirágzott a Facebook, és ma már mindenki ott beszélget az ismerőseivel, mert az a legkényelmesebb, leggyorsabb, sorolhatnám. Az ismerőseim nagy része, ha online van, akkor bizony Facebookon is elérhető, még ha ez a chaten nem is látható, de üzenetet persze lehet írni… Azonban most csak a csevegőben bejelentkezett emberekre szeretnék koncentrálni egy kicsit…
Csak a mai nap folyamán 4, azaz NÉGY olyan emberrel volt hosszabb-rövidebb diskurzusom, akik felszívódtak… Ebből három írt rám, egynek pedig én pötyögtem először… Ezzel nem is lenne semmi probléma az ég adta világon, ha mindezt nem úgy játszanák be az emberek, hogy közben végig elérhető állapotban vannak, és postolgatnak a falra, viszont a kérdésükre/témakezdésükre/stb írt jó pár soros reakciómat még csak meg sem nézik órákon keresztül, és ha mégis megteszik, nagy kegyesen dobnak rá egy XD-t. Kérdem én… MINEK vagy akkor elérhető, ha tojsz a az emberek fejére? (vagy csak engem tisztelnek meg ezzel?) Vagy miért nem tudsz benyögni egy “bocsi, most lépek egy kicsit” vagy “pillanat, van egy kis dolgom” kaliberű pár leütéses szöveget, hogy urambocsá’ ne malmozzak a gép előtt, hogy na most akkor társalgunk, vagy nem társalgunk… Lehet, hogy csak az én elveim közt evidens az, hogy ha épp szar kedvem van, és nem akarok beszélgetni, akkor azt közlöm a beszélgetőpartnereimmel? Vagy ha telefonálok háromnegyed órán keresztül? Vagy ha belemerülök az olvasásba/blogolásba? Esetleg ha filmet nézek vagy játszom, írok két sort, hogy “ne várjál már rám te kretén, két órán át teljes képernyős elfoglaltságom van”… Persze, oké, megtörténik, hogy kihal a beszélgetés, és persze, mégsem írogat az ember mind a 16 aktuális megnyitott ablakba ilyeneket, lehet ezzel jönni, valóban előfordul az ilyen, hogy befagy a téma, aztán annyi… Akkor felesleges erőltetni, ezt aláírom, és én is követem.
De ha épp egy dologról aktívan folyik a beszélgetés, ne hagyd már ott a partnert egy büdös szó nélkül a ‘csába, mindezt ELÉRHETŐ módban!
Tehát akkor… ha rám írsz, és beszélgetni szeretnél, akkor beszélgessünk. Írj te is, mesélj te is, ne csak két ikszdét biggyessz minden második mondat után… Ha meg nem akarsz beszélgetni, csak azért írsz rám, hogy megkérdezd, hogy sziamizu, és ha erre én kifejtem neked, hogy TÉNYLEG, mi a helyzet velem, majd te hagyod az egészet a fenébe pihenni másfél órát elolvasatlanul, akkor ne csodálkozz, ha bezárom a beszélgetésünket, és letojom az egészet…
Erről ennyit, köszöntem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése