People error

Van egy kérdéskör, amit már annyiszor feszegettünk, és sosem kapunk rá választ.
Mégis mi a fenéért nem tudnak az emberek a saját dolgukkal törődni? Mi olyan jó abban, hogy kibeszélik mások személyes dolgait, amiről valahogy tudomást szereznek? Jobb lesz nekik tőle? Vajon kevesebben fogják utálni őket, ha mondanak valami jó kis pletykát? Vagy élvezik, ha mások bosszankodnak miattuk, ha valamivel tönkretehetik egy ember napját?

Miért van az, hogy teszem azt rövid ideje belekerültél egy új baráti társaságba, olyan emberek közé, akiket annyira nem ismersz, de meglepően jól kijöttök. Aztán történik valami, ami még csak nem is rossz dolog tulajdonképpen, csak épp nem mindenkire tartozik, és mégis, valahogy szárnyra kap a híre, rosszabba esetben még csöppet ki is színezve. És akkor csalódnak benned az új barátok, furcsán néznek rád a régiek is, elítélnek, vagy csak viccelődnek veled és azt mondják, “nem gondolták volna”. Te pedig csak vagy ott velük szemben, és nézel ki a fejedből, közben azon gondolkodva, hogy kitől.. hogyan… miért?
Fokozzuk kicsit! Mi van a névtelen emberekkel, akik hazugságokat terjesztve és pocskondiázva zaklatnak másokat, a baráti körödet, és próbálnak porig alázni az emberek szemében? És amikor megkérded másoktól, hogy kitől hallották a dolgokat, sosem tudod visszavezetni a szálakat az első emberhez.
Adjunk egy pacsit az Ask.fm kitalálóinak azért, hogy az ilyen mocskolódók kezébe adta a csodálatos lehetőséget, tálcán kínálta nekik a tökéletes követhetetlenséget és névtelenséget! Persze itt hibázik az is, aki regisztrál erre az oldalra, és komolyan veszi, illetőleg megosztja az ilyesmire vonatkozó kérdéseket, hiszen máskülönben nem tett volna szert ilyen népszerűségre az oldal, és eltűnt volna a süllyesztőben, akár csak a formspring kérdésoldala például.

Ebben az a legjobb, amikor elkezdesz barátkozni egy új emberrel, és egy ponton előkerül a téma, hogy “figyi, te amúgy tényleg csináltad ezt meg ezt?”… Próbáld meg kimagyarázni! Próbáld meg úgy, hogy semmit nem tudsz arról, ki terjesztette! Próbáld meg tisztára mosni a nevedet, amiről azt sem tudtad, hogy másoknak fogalmuk van! Nem lesz egyszerű…

Sokan azt mondják, ha ilyen történik “szarni rá!”, de ez tényleg ilyen könnyű lenne? Ha nem foglalkozunk vele, akkor már nem is létezik? Dehogynem. Ugyanúgy terjed, és minden egyes tettedből, nyilvános szavadból táplálkozva burjánzik tovább, mint valami gyom. Elvághatod a gyökereit, de a kis csonkokból újra ki fog hajtani, mert van, aki locsolja. Ott vannak a rosszmájú, pletykás, előtted rejtve maradó emberek, akik lehet, hogy a közelebbi ismerőseid közül kerülnek ki, csak te nem tudsz róla! Mert bízol, mert hiszel, és talán mert elsiklasz a jelek fölött. Tényleg ennyire romlottak az emberek? Vagy csak ez a japános szubkultúra ilyen belterjes fertő? Akárhová nézek, mindenhol fellelhető a fentebb említett esetek valamelyike, és az emberek élvezik, ha ezeket hallgathatják, mert akkor fél órán keresztül újra van beszédtéma, lehet kombinálni, találgatni és szörnyülködni. Mert milyen jó érzés az, ha vájkálhatunk mások magánéletében, ha már a sajátunk romokban hever, nemde?

Oké, offolom a filózást mára.