"Miben reménykedsz?
Egy napló lapjai között
Az elrejtett szavak...
Maradandó alak
Minden dolog, amiben hiszünk.
Egy napló lapjai között
Hagyjuk erősen visszhangzani,
Amíg darabokra szakad..."

2009. május 22., péntek

Vó’tunk fent szombaton…

… Meg vasárnap is^^

Vagyis SakuraCon 2009 - visszatekintés!

Nagyon hosszú lesz, és kissé ki fog lógni a sok japán című blogbejegyzésből ez, de nem izgat… ha valaki ezt a címet leírja nekem japánul, fejet hajtok neki XD

Kezdjük az elején, a péntekkel, amikor is Megu és Ayu beesett hozzánk. igen.. beestek… negyed 12kor… XD Félreértés ne essék, éjjel. ^^
Szóval mivel apu halál ideges volt, fantomként kellett járnunk és összekészülnünk lefekvéshez, ami végül meg is valósult olyan 2 óra felé… De aztán szó sem volt alvásról…Bekapcsoltam a lávalámpát, és egy ideig azt bámulgattuk. Aztán előkerültek a jól ismert fanbiccstémák, és egymás agymaradékainak nyirbálása, aminek következtében gyakorta kaptunk mindhárman fulladásos röhögő görcsöt, amit a falak vékonysága miatt párnába illetve takaróba kellett fojtani. De még így is sikerült elérnünk, hogy anyu átkopogjon a szobába, figyelmeztetés gyanánt.. Pedig hangulatunkhoz képest csöndesek voltunk… XD Megu időnként, amikor épp nem meghalni készült a röhögéstől, a feje fölé, a radiátornak támasztott Uruha portrét simogatta,  amint tőlem kapott… Úgy érzem, életem eddigi legjobb rajzát adtam ki a kezemből, de szívesen tettem^^
Visszatérve a péntek éjjelhez… Nem tudom, meddig vihogtunk és fantáziálgattunk, de végül eljutottunk oda, hogy aludjunk ,mert másnap, vagyis aznap négykor kelünk… Mindenki elmotyogott egy oyasumit, és csend lett… Aztán egyszer csak… Minden előjel nélkül elkezdtem könnyezi… Majd röhögi a saját gyengeségemen…  De annyira hihetetlen volt, hogy a meghiúsult születésnapi találkozás után végül ott voltak mellettem Meguék, és csak ki kellett nyújtanom a karom, hogy elérjem őket… Féltem, hogy eltűnnek…
Aztán végül elaludtunk, csak hogy két óra múlva kelhessünk is fel.

Szombat
A reggel... nem volt zökkenőmentes…  Fél órával késve keltünk, és Megu úgy tűnt be van lázasodva,mert majdnem halálra fagyott, pedig nem volt hideg. Aztán a kontaktlencséje darabokra szakadt, tehát optikát kellett keresni a neten, ami útbaesik, késésben voltunk a hajak elkészítésével, ráadásul különböző színűek voltak a festékek is, nagyon lassan készültünk, aminek következtében késve indultunk, és így siettünk, tehát a cuccaink felét itthon hagytuk… Egész úton befelé sík idegek voltunk Meguval. Talán Ayu egy kicsit nyugodtabb volt. Közben iszonyat nagyokat derültünk azon, hogy az emberek mennyire megbámulnak minket… XD egy néni keresztet vetett Megu láttán, és volt olyan is, aki 3x ment el mellettünk.. XD Arról beszélgettünk, hogy egy ilyen rémes kezdés után már csak jó lehet a nap. Az Andrássy-n beugrottunk Meguval egy Vision Expressbe, ahol szerencsére tudtunk lencsét venni, Ayu pedig továbbment, hogy átvegye a jegyeiket, mivel az enyém már megvolt.
Szóval úgy tűnt, végre egyenesbe jönnek a dolgok…
És valóban.

Ayu briliáns technikájának köszönhetően, a PeCsához érkezésünk után negyed órával már bent is voltunk. Körülleselkedtünk, majd kiszemeltünk egy szimpi kis padot. Ayu rögtön elhúzott fényképezni, Összefutottunk Misával is, és még Mazu is megtalált, hogy odaadjam neki a dvd-ket^^
Aztán Keenga keresésére indultunk, miközben Ayu el-eltünedezett. Végül minden keresett személy meg lett találva, sőőt, Megu itthon hagyott khm.. tömésének a helyére is találtunk megoldást… Kitömtük nejlonzacsikkal. Elvégre ha már Uruha, legyen hiteles… XD Az időnk nagy részét a szabad, városligeti placcon csövezve töltöttük, és fényképezgettünk meg beszélgettünk. Leültünk egy nagy körbe, Misa, a barátnői *elfelejtette a nevüket*, Keenga meg az ő barátnői *nekik is* , Rei, Para, Megu, Ayu meg én. Aztán sorozatgyártottam a gazettE-s tetoválásokat az új szemcerkámmal, amit Ayutól kaptam szülinapomra, és amit nem lehetett lemosni… XD
Fociztunk egy bagettel, valamint dobálóztunk plüsskulcstartókkal, üvegeztünk egy kicsit, Keenga free hugs-olt, Megu sodort gazos cigit is, Amit persze nem szívott el… XD Pirománkodtunk, és amikor ép nem ezeknek a kellemes elfoglaltságoknak hódoltunk, akkor csak csöveztünk…. Szimplán és egyszerűen…
Brilliáns következtetést vontunk le Meguval és Parával… A PeCsában támadógalambok vannak… XD Megtámadtak minket, rendezett csatasorban a szabadtéri színpadnál… XD  Szóval… Elvetemültek…
Misa elég gyorsan beállt. Mivel megígértette Meguval, hogy itassa le… Nade.. Csak egy üveg bort és egy Blue Curacao-t “ittunk” meg… Mindenesetere amikor beültünk a paraparára,  Misa már teljesen nem bírt magával… Állandóan csak bishiket emlegetett, és nem tudott a seggén ülni… XD
Összefutottunk pár szó és fotó erejéig az Édes Bűnök-ös csajokkal is. Annyira jól néztek ki… *.*
Aztán összefutottunk Arisáékkal és még néhány ismerőssel.
Én is csináltam egy pár fotót, de Ayu persze profin nyomta, és több mint százzal több képe lett int nekem.. Sebaj^^  Az egész nap úgy ahogy volt fantasztikus volt.. Soha nem éreztem magam még ennyire jól, és akkor az Afterről még nem is nyilatkoztam!  De ezt  hiányosságot most azonnal pótolom.
Szóval a parapara után téptünk is a klubhelyiséghez, mert már elmúlt fél kilenc… Nem értem, mitől késett az after előkészülete, mikor a parapara csúszott, hiszen külön helyen voltak… Lényeg a lényeg, hogy én szinte már a várakozást is élveztem, hogy kinyissák az ajtót… XD  MIkor odabent elkezdték nyomatni a zenét, de még mindig nem engedtek be, az már kicsit idegölő volt… De aztán…
hering módjára betódultak az emberek, mindenki helyezkedett. Ledobtuk a cuccainkat a földre egy kicsit félreeső helyre, és belevetettük magunkat a tömegbe… Eleinte elég lapos volt, bár volt annyi alap hangulatom, hogy még azt is élveztem… Aztán jött a tombolás… Várható volt, hogy lesz FITB, mert Ayu még kérte is.. De aztán, amikor először megszólalt, még csak a halk rész, olyan volt, mintha hirtelen csak nekem esett volna le, hogy miért van ilyen csönd.. Megu is nézett rám, hogy mi van.. Aztán pár másodperc múlva mindenki vad sikoltásban és éljenzésben tört ki… Hihetetlen volt…
Ayu, Megu, Para meg én összekapaszkodtunk, és úgy headbangeltünk, de kegyetlenül. Annyira jó volt… Teljesen olyan voltam, mint aki be van szívva… Kicsit extázisban éreztem magam… Nem számított más, csak a zene és az, hogy jól érezzem magam…  Fantasztikus volt. Mellettünk sem kispályások voltak, az tuti. Az egyik csaj a földre borulva nyomta, és a gothok sem fogták vissza magukat. Az egész olyan volt… nem is tudom, mihez hasonlítani, ami kellően fedné azt a durvulást… Rövid időn belül mind teljesen csatakosak lettünk, a padló csúszott, a torkunk kikészült a hörgéstől… Életemben először sikerült valódi hörgést kicsikarnom magamból.. Kicsit büszke vagyok… XD
/képzelem, mint mondanának erre az itthoniak: “jó nagy büszkeség.. olyan állatiasan viselkedni”/ De amiről nem tudnak, az nem fáj.
Szóval mivel eléggé vizesek voltunk, egy pár perc kinti szünetet engedtünk magunknak, aztán vissza. rengeteget pörögtünk és durvultunk.. aztán rosszul lettem… És így utólag már azt is tudom, mitől… Az energiaitaltól, amit ittam. elsőre azt hittem, hogy csak nagyon megszédültem.. De most jöttem rá, hogy az energiaital miatt volt… Sosem bírtam őket, mégis ittam egyet…  Igen.. Hülye vagyok XD De akkor, abban a pillanatban jólesett XD Cserébe fél órát szenvedtem s kűzdöttem a hányingerrel a folyosón. Mazuval beszélgetünk egy csomót, aztán volt egy olyan pillanat, amikor felálltam a földről, és Para vállára támaszkodtam… nagyon megijedtem, mert hirtelen nem tudtam, hol vagyok… Mazu hangjára figyeltem fel.. Szánalmas látvány lehetett. Mint aki totál be van szívva.. Pfujj… 
Meguék közben hol feltűntek, hol eltűntek, aztán mikor már harmadjára tartottam a fejem a csap alá, akkor hirtelen tök jól lettem… Megráztam magam, és visszamentünk be^^ Kicsit mintha feltöltődtem volna, mindenesetre a kezdetihez hasonló hévvel folytattam a partyzást ^^ Aztán úgy negyed 11 körül már nem voltak olyan jó zenék, és egy kissé mind le voltunk fáradva, szóval elindultunk haza.
A vasútállomáson Ayuék majd’ halálra fagytak, szóval közrefogtuk Megut, mert ő nem fogadta el a kabátom, Ayuval ellentétben, aztán kibírtuk valahogy.. Apu értünk jött az állomásra, és még sokat várnunk sem kellett, annak elenére, hogy a korábbi vonattal jöttünk. Szerencsére.
itthon igazából bezuhantunk az ágyba, amilyen gyorsan csak lehetett, és nem maradtunk fent sokáig.

Vasárnap
Reggel szintén négykor keltünk volna fel... Csakhogy Megu lenyomta álmában az ébresztőt. Vicces élmény volt, amikor Ayu félig suttogva, félig hangosan “kiabált” egyet, hogy: “basszus lányok, fél 6 van!”… Nekem azonnal felpattant a szemem, Megut még keltegettük fél órát, szóval előbb Ayu látogatta meg a fürdőt… Addig próbáltam kezdeni valamit a mellettem félkómában lévő Uruhafanbiccsel, de nem nagyon jött össze.
Aztán mikor végre mindenki tisztán és frissen ücsörgött és hajat vasalt a szobámban, kimentem reggelit csinálni.  Amíg a csajok majszoltak, én nekiláttam megcsinálni SÜN-t. Azt a hatalmas táblát, amit megtekinthetsz IDE kattintva. /Lilában, uruha cp-s: Megu, Fekete gothloli szerűség: én…/Kicsit zökkenőmentesebben mentek a dolgok, mint előző reggel, de azért a buszt így is lekéstük… XD Ennek következtében SÜN-nel a hónom alatt, mindhárman letrapoltunk az 5 sarokra lévő buszmegállóhoz… És most mindannyiunkat megnéztek az emberek… Azon filózgattam út közben, hogy engem itt ismernek az emberek… XD Aztán leértünk, konstatáltuk, hogy a buszt kb. 2 perccel kerültük el, szóval nekiálltunk ott, a legforgalmasabb út mellet sminkelni a buszmegállóban… Egy sarkon… XD
Befelé Pestre az egyik kedvenc buszsofőröm, “Igen” vitt minket, sőőőt, vele is jöttünk, de ez majd a végén.. /a neve egy hosszú sztori.. Igen és kész/ Szóval megjegyezte, hogy milyen jól nézünk ki, és hogy merrefelé megyünk… XD Aztán bent Pesten, a bkv-jegyes bácsi is emlékezett ránk, főleg Ayura, a kék masnijával.. XD Sőt, még mikor a metróhoz mentünk le a mozgólépcsővel, az egyik ellenőr nő is megjegyezte, hogy jók vagyunk.. XD
A PeCsába bejutás most még egyszerűbb volt, és sokkal kevesebben voltak.  Parával is össze sikerült futni, de aztán mennie is kellett. T.T Aztán Mazut is megtaláltuk, és csatlakozott hozzánk^^ Ő volt az egy szem FanBoy a FanBiccsek közt XD Majdnem teljes volt az FB csapat =D
Program, ami érdekelt, nem sok volt vasárnap, jószerivel az egész napot kint a füvön csövezve töltöttük. Bementünk a Cosplay-re, de olyan tömeg volt, hogy nem láttunk semmit. Végül Ayu túrt két helyet, mi meg ketten Mazuval elücsörögtünk a finom, hideg földön,ami legalább hűtött,  majd később felkeveredtünk egy padra.. XD Kölcsönösen legyeztük egymást, közben jót beszélgettünk, és igazán büszke lehetek magamra, mert sikerült Őt rávennem, hogy dansenezzen velem XD *sipít* ^^
Azt hittük, hogy a PV vetítésekre teljesen meg fog telni a terem… Ennek ellenére majdnem kiürült… o.O Felterpeszkedtünk a legfelső padra, és onnan hallgattuk/néztük a PVket. Énekelgettünk is egy kicsit, aztán Ayu és Megu, egy csodás jóslattal közölték, hogy “akkor most GazettE jön” És jött XD Leech…
A nyakam iszonyatosan fájt az  after elmebetegségei miatt, szóval szenvedtem rendesen… Aztán Mazu megmasszírozta, és máris jobb lett ^^ Örök hálával tartozom neki. XD
Mivel a cosplay elhúzódott, negyed órát levágtak a PV-k idejéből… Nem volt valami élvezhető amúgy… Leadtak  kb 3 jó számot, a többiről nem nyilatkozom… =S Mindenesetre nagyon jól elvoltunk ott felül, jót beszélgettünk. Azt az ötlete is megvitattuk, hogy mi lenne, ha Nyáron GazettE cp-t csinálnánk.. Majndnem mind megvagyunk hozzá… Csak Kai-unk nincs.. De még időnk van^^
Ahogy vége lett a PV-knek, nem időztünk sokat a fülledt nagyteremben. Kivonultunk a szabadtérre csövelni ismét, aztán röid időn belül meguntuk a dolgot, a jó társaság ellenére is… Úgy voltunk vele, hogy ha előbb indulunk több időnk lesz nálunk. Szóval otthagytuk a Cont, az embereket, de a hangulatot vittünk magunkkal^^ na meg SÜN-t is vittük. A begyűjtött aláírásokkal együtt… XD
A Deákon még beugrottunk egy matchba, valamint egy “kéregető” odaött hozzánk egy ilyesmi szöveggel: “Sziasztok. Szimpatikusak voltatok nekem, Lenne egy kis kérdésem, kérésem. Ugyebár mindannyian tudjuk, hogy a napsugárzás felerősíti az alkohol hatását. Szóval arra gondoltam, nincs-e egy kis aprótok egy kis Aszúra?” Rövid úton leráztuk az embert… XD Megu kinézetét ismételten megdicsérték egy páran, ami nem volt nagy újdonság/ha 150 kép nem készült róla, egy sem/, aztán már egyenes út vezetett haza, hozzánk. Út közben kiderült, hogy tudnak jönni a csajokért hozzánk, nem kell vonatozniuk, így viszont nem is maradt időnk itt nálunk… =S Ahogy hazaértünk, elkezdtünk pakolászni, és majdnem semmi nem lett a közös videónézegetésből… De csak majdnem… Megu pakolás közben rákeresett jútubin az RCE-re… Sugar pain- re aléltunk el mindannyian… Anyu szerintem nem tudta, mik a kiszűrődő hangok.. XD Ayu próbált beszélni anyuval, hogy engedjen el sushira.. Ki tudja még mi lesz belőle… Aztán nagyon hamar megérkeztek Meguékért, talán ennek is köszönhető, hogy néhány apróságot itt hagytak… XD
Könnyes búcsú, meg egyebek, és már itt sem voltak…
Nagyon… furcsa volt hogy hirtelen egyedül is maradtam… Viszont nem sok időm volt ezen filózni, mert pakolnom és ágyaznom, zuhanyoznom kellett, és már ágyba is voltam küldve…
Úgy aludtam, mint akit leütöttek, viszont azóta is a connal álmodok... XD

2 megjegyzés:

  1. Marha jó volt olvasni ezt a sugoooiii, hosszú beszámolót. Tökmindegy, hogy egyszer már megéltük, akkoris király volt visszaolvasni :P Köszönjük Sansh! ^____________________^ Kis híján az egészet végig röhögtem, bár utólag már könnyen tökös az ember lánya xD Dee no para, mert ugyebár emgoldottuk a problémákat és volt két zsíííros napunk.... ENCORE!!! xD

    VálaszTörlés